Burkoló munkák kedvező áron
Ha a burkolandó felület nem sík, akkor szükséges a felület kiegyenlítése. Oldalfalon ezt gletteléssel, vagy vakolással tudjuk elérni, aljzatnál pedig padloponozással, vagy betonozással. Ezt követően a burkolandó felületet alaposan portalanítsuk le, és végezzük el a szükséges alapozást, ami leköti a port és így a ragasztó tökéletesen tapad meg a burkolni kívánt felületen. Ha csempét ragasztunk csempére, akkor burkolás előtt a ragasztani kívánt felületet tapadóhíddal kell lekenni, így erős kötést hozunk létre a két anyag között. Ezek után vízesblokkok, vagy teraszok esetében ott ahol szükséges el kell végezni a megfelelő vízszigetelést. Ezt általában kenhető szigetelő anyggal szokták végezni, amit festőhengerrel, vagy glettvessal kell felhordani a szigetelni kívánt felületre.
Kész rajz esetén mindenképpen mérjük le pontosan a felületet, és hasonlítsuk össze a terven található méretekkel. Ha nincs előre elkészített tervrajzunk, akkor először a lemért felületet és a lapok méretét kell összeegyeztetni. Aljzat burkolásnál és oldalfalak burkolásánál törekedjünk hogy a széleknél, sarkoknál egyforma szélességű burkolat faragás kerüljön, és ne legyen túl keskeny, mert az szembetűnő és nem túl esztétikus. Ezenkívül fontos a díszcsíkok, bordűrök pontos helyének meghatározása esztétikai szempontból.
A viszonyítási pontok adják meg a burkolat felragasztásához az alapvető támpontot. Oldalfal burkolása esetén szükségünk van egy pontos vízszintes vonalra, amihez igazítani tudjuk a burkolatot. Aljzat burkolásánál pedig kitengelyezést kell csinálnunk, aminek alapján kapunk egy pontos derékszöget. Ezen kívül legyen egy egyenesünk amihez tudunk viszonyítani, mert később már csak a leragasztott lapok lesznek a viszonyítási pontok, és ha abban elcsúszás van, akkor elcsúszik az egész. Ha van minta az adott burkolási munkában, akkor a minta lesz a meghatározó kiinduló viszonyítási pont.
Manapság a járólapokat, csempéket jó minőségű ragasztó habarcsba rakjuk. Ez célszerű, praktikus megoldás mert a por alapú ragasztóhoz csak vizet kell hozzáadnunk és kezdhető a burkolás. Érdemes a ragasztást a falfelülettel kezdeni, mert így megkíméljük magunkat a takarítástól és nem kell óvatoskodni a kész aljzaton. A bekevert ragasztót egyenletes vastagságban, fogazott glettvassal kell felhordani a felületre, majd a lapokat enyhe nyomogatással, ütögetéssel a helyükre kell igazítani. A fugaszélességeket fugakereszt segítségével tudjuk tartani. A széleknél, és a sarkokban vágjuk a lapokat nagyon pontosan. A burkolatok ragasztása közben egy vízmérték mindig legyen nálunk, hogy folyamatosan tudjuk ellenőrizni a vízszintet, és a függőt, illetve hogy a lapok egy síkban legyenek, ne emelkedjenek ki, vagy ne essenek be a síktól. A ragasztós zsákon található keverési arányokat és előírásokat mindig tartsuk be, hogy a ragasztó azt nyújtsa, amit elvárunk tőle.
A burkoló munka tehát a ProfiBurkolás befejezése után csak akkor lehet elkezdeni a fugázást, ha a ragasztó teljesen megszáradt (ez kb. 1-2 nap). Száradást követően elkezdhetjük a fúgázást. Első feladatunk a fúgakeresztek kiszedése, majd a fugákat, és a lapokat tisztítsuk meg a ragasztótól. A zsákon előírt mennyiségű vízzel bekeverjük a fugaanyagot, és egy gumizó segítségével bedolgozzuk a fugákba. A szükséges száradási idő után egy szivacsos glettvas segítségével vízzel lemossuk a felületet és kialakítjuk a kívánt fugamélységet,vastagságot. Mosást követően száraz ronggyal törüljük át a felületet. A fuga másnapra keményedik ki véglegesen. Ha házilag végezzük a fugázást, az egységes színhatás és a látvány érdekében az előírásokat be kell tartani.
